2018. január 2.

A 8-as buszt vártam közel 30 fokban a reptéren, és mérgelődtem, hogy már az első pillanattól többe kerül minden, mint amire számítottam. Még jó, hogy ráhagytam egy keveset mindenre, ha nem kenyálhatok a három és fél hónap végére. Megjött a busz, így hamar elhessentettem a gondolatot, elővettem a frissen vásárolt SUBE kártyám és felszálltam. Az út két és fél órát tartott, és itt, zárójelben jegyezném meg, hogy legszívesebben egy istenes pofont lekevernék annak, aki a légkondicionálót mozgó járművekre kitalálta. És ezt attól függetlenül, hogy nem az ő hibája, hogy 16 fokra van beállítva, és egyenesen a tarkódra célozva, bárhol is állnál a buszon.
A hosszú út alatt két dolgot is megfigyeltem. Az egyik hogy itt minden második verda francia, a másik, hogy ahogy haladunk a központ fele, minél jobban kivilágosodik az utasok bőrszíne. Úgy látszik, itt sincs másképp, mint a világ többi részén. Ha sötétebb a bőrszíned, mint az átlagnak, akkor kiszorítanak a perifériára.
A Plaza de Mayo közelében szálltam le és megkerestem a hostelt Buenos Aires (BA) San Telmo negyedében. A szoba tűrhető volt és, mint később kiderült, nem is volt tele, így csak négy férfi horkolását kell majd elviseljem éjszaka. Gyorsan letusoltam, utána az otthoniakkal tudtam, hogy minden rendben és nem vesztem el.
Elis-sel, akivel már a reptéren találkoztam és ugyanazon buszon jött, eldöntöttük, hogy kimegyünk kajálni, mert már égett a gyomrom az éhségtől. Elis elég érdekes fickó. 36 éves, viszonylag alacsony, rőt szakállú, atipikus olasz. Hat éve nomád életet él úgy, hogy amikor elfogy a pénze, beáll egy olasz étterembe szakácsként. Mivel olasz étterem mindenhol van a világon, és igencsak jó szakács könnyen kap munkát bárhol legyen. Aznap este be is bizonyította, hogy mennyire jól főz, és semmi perc alatt olyan roquefort-os spagettit penderített, hogy csak nyaltam utána a 10 ujjam.
Ha van valami, amit érdemes megnézni BA-ban, az San Telmo, a város legrégebbi negyede. A macskaköves utcák, kissé elhanyagolt régi épületek tökéletes belső udvarokkal melankolikus, de lenyügöző hangulatot adnak a helynek. Erre már csak hab a tortán, hogy a tereken profi tangósok fitogtassák tudásukat, nem is inkább a turisták, mintsem saját élvezetükre.
San Telmo szöges ellentéte a La Boca, amelynek középpontjában a „La Bombonera” stadion virít kék sárga színekben. Tele van szuvenír árusokkal és turistákat csalogató túlárazott éttermekkel. Ezt nyugtot szívvel ki lehet hagyni, hacsak nem foci meccsre megy az ember, és ha már ott van, akkor megnézi a környéket is. A délután eseménytelenül telt, írtan egy keveset a blogba, és beszélgettem a hostel lakókkal. Este aztán kimentünk Elis-sel és egy dél-koreai fickóval meginni valamit. Viszonylag hamar visszajöttünk, megvacsoráztunk, még ittunk 1-2 pohár bort, de én már annyira álmos voltam, hogy jóformán köszönés nélkül elvonultam a szobába. Elalvás előtt levontam az est konklúzióit.: az Argentin csajok k.... szépek és Elis k.... tud főzni.

Buenos Aires - Természet és pénz.	Elis-szel valami modern művészeti alkotás előtt.
Ilyen udvar kell nekem is.	Erotika a téren.