2018. január 26.

A mosdóból kijövet arra lettem figyelmes, hogy Christian egy grapefruitot hámoz egy kuka felett.
Honnan szerezted ezt, kérdeztem?
Valami nőtől, jött a válasz.
És hogy hogy? Csak úgy odaadta neked?
Nem. Éppen elakarta dobni a kukába, amikor leszólítottam, hogy inkább adja ide.
Különben van alma és avokádó is, mutatott a lábai előtt heverő zacskóra.

A párbeszéd az argentin-chilei határ Argentinából kilépő oldalán játszódott le, délelőtt tizenegy órakor. Mi húsz perccel azelőtt érkeztünk gyalog, és éppen befejeztünk a kilépési procedúrákat. Gyalog.

Mivel a két határ között öt kilométer volt, én elszaladtam a mosdóba, nehogy útközben érjen utol a "gyomorinfluenza".
Kijövök és tessék, "félkótyagos" útitársam valami kunyerált gyümölcsöt zabál igencsak jóízűen.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyümölcsöt nem azért akarta eldobni nő mert romlott lett volna. Mint előző bejegyzéseim egyikben említettem, Dél-Amerikában nem szabad jóformán semmilyen ételt átvinni országhatárokon. De akkor is, csak így elkérni? Érdekes, hogy ez kevesébe sem zavart abban, hogy jóízűen elfogyasszam a grapefruit felét. Jó nagy képmutató vagyok, mi?
Utánna aztán az avokádó következett, de valahogy ahhoz aztán tényleg nem volt kedvem. Főleg elnézve, ahogy Christián ujjai között péppé formálódik az egész gyümölcs, és úgy szopogassa a markából. Ha valaki bontott meg túlérett avokádót kézzel, akkor tudja miről beszélek.
Éppen indulni akartunk, amikor, mivel egy autó átjött a határon, Christian egyből leintette. Közben megjegyezte nekem, hogy "többet nem gyalogolunk". Ezúttal jobb szerencsénk volt, kiszállt belőle egy középkorú fickó és már nyitotta is a csomagtartót, hogy betegyük a hátizsákokat. Öt kilométer a chilei határátkelőig, és még öt a legelső városig. Legalább egy ennyi, ha már a tegnap a stoppolásom akkora kudarcba fulladt, gondoltam örvendezve. Az ürge megígérte, hogy végig elvisz, így csak annyit kellet csináljunk hogy a chilei oldalon kiszállunk, lepecsételtessük az útlevelet, és gyalog átmegyünk a határon. Harminc perc alatt már bent is voltunk Chile Chicoban, ő meg letett minket az egyedüli bank előtt, mivel minden kettőnknek chilei pesos-ra volt szükségünk.
Az utca tele volt érő kajszibarackfákkal, mi meg, ahelyett, hogy először bementünk volna pénzt kivenni, elég vadul nekiestünk az egyiknek. Nem is néztek annyira az emberek, mint ahogy számítottam, úgy látszik nem mi voltunk az első éhenkórászok akik megdézsmálták a fákat. Szerintem egy jó kilót megettem, mielőtt a pénzzel kezdtem volna foglalkozni. Chile Chico-ból én egyenesen északra tartottam volna Coyhaique-be, ami azt feltételezte, hogy komppal és autóbusszal is kell utazzak még aznap. Christian segített megkeresni a buszállomást, ahol mindkét jegyet árulták, aztán az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy ő inkább megpróbál stoppolni, mintsem 4 órát várjon a kompra. Én meg a váróteremben kerestem magamnak egy angol fiatal párt, és egy jót beszélgettem. A pár férfi tagja most fejezte be a doktoriját, éspedig hasonló témában, mint én, úgyhogy a négy óra hamar eltelt.

...

Chile Chico

Fenn a kompon éppen az autók között mászkáltam, mivel a szél levitte fejemről a sapkát, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet ordibálja. Christian volt és amellett hogy ordibált, hevesen hadonászott is. Előbb megkerestem a sapkát, aztán felmentem a fedélzetre, hogy végighallgassam mi történ, bár sejtettem, hogy mi. Christian kiállt stoppolni, és vagy 50 km-et sikerült is megtennie, amikor meggondolta magát és mégis a kompot választva visszastoppolt. Különben, még most se tudta eldönteni merre menjen, észak, vagy dél. Aztán valahogy meggyőztem, hogy menjen délnek (Villa O'Higgins környékére), hiszen az egész Dél-Amerikából egyedül ott nem járt.
Ahogy a komp megérkezett én rohantam, hogy elérjem a buszt ő meg keresgélni kezdett valakit, aki elvinné dél fele. Nem is sikerült elbúcsúzzak őrült angolomtól, de volt egy olyan érzésem, hogy ezzel még nincs vége a történetnek, és valahol összefutunk még.

U.I: Többen kérték, hogy nem igazán tudják, hogy ezek a helyek hol vannak. Ezentúl, ha időm engedi, egy Google térképet is csatolok a bejegyzéshez ,ahol feltüntetem az éppen megemlített helyszíneket és a megtett utat (mindig A az indulópont).